A következőkben bemutatunk Nektek néhány olyan gyémántot, amelyek nem csupán értékük, hanem megdöbbentő történetük és tulajdonosaik révén váltak világhírűvé. 

3106 karátos, kékesfehér kő értéke felbecsülhetetlen. Állítólag ez a legnagyobb gyémánt a Földön, amit valaha találtak. 1905-ben bukkantak a nyomára Dél-Afrikában a Thomas Cullinan által felfedezett gyémántbányában, róla kapta a nevét. Két búr tábornok vásárolta meg, hogy VII. Edward angol királynak ajándékozzák születésnapjára. A kő egyszerű postai küldeményként szerencsésen megérkezett Angliába, míg a - megtévesztésül - detektívek hadával őriztetett másolatot ellopták a hajóról. A király koronájával együtt lefényképeztette, és egy bank páncélszekrényében őriztette a követ, amelynek csiszolása nyolc hónapig tartott. A legnagyobb darab az angol királynő jogarába van belefoglalva, a második legnagyobb a királyi koronát díszíti, a továbbiak pedig a Koh-i-noor nevű gyémánttal együtt az angol királynő koronáját ékesítik. A többi kő is az angol koronakincsek közé tartozik.

A gyémántot súlyban most már jóval felülmúlják más híres gyémántok, a Régens kivételes tisztasága és tökéletes metszése miatt vitathatatlanul a világ legszebben megmunkált gyémántja. Nyersen 410 karát súlyú. 1698- ban Indiában fedezték fel, és Madras kormányzója, Thomas Pitt szerezte meg, és elküldte Angliába, hogy ott metsszék meg. Először XV. Lajos aranyozott koronáját ékesítette 1722-es megkoronázásakor, majd XVI. Lajos koronájába került 1775-ben.  1792-ben ellopták. Egy névtelen levél alapján a Champs Elysées (Párizs egyik leghíresebb körútja) fasorában elásva találtak rá. A tolvajokat hiába keresték. Később Napóleon a kardmarkolatába foglaltatta. A waterlooi csata után egy ideig azt hitték, a porosz hadizsákmány része lett, de tévedtek. A gyémánt ma is francia tulajdon: a párizsi Louvre-ban őrzik.

250 karátos gyémánt. Indiából származik, ahol egy templomi szobor szeme volt. Később egy ideig Nadír perzsa sah trónját ékesítette, de elrabolták tőle. 1772-ben Amszterdamban vásárolta meg Nagy Katalin számára a cárnő kegyence, Grigorij Orlov. Az asszony a koronájába foglaltatta, és szerelméről nevezte el a követ, de hamarosan kiábrándult az ajándékozóból. A gyémánt később a cári jogart díszítette. A második világháború utáni szovjet kormány azt állította, hogy az Orlov a koronaékszerekkel együtt a Kremlben látható: sokak szerint viszont a kiállított tárgy csak másolat volt, az eredetit 1920-ban Szentpétervárról külföldre menekítették. Aztán visszakerült, de 1932-ben kalandos körülmények között, a jogarból kiszedve, újra Nyugat-Európába csempészték az Orlovot. Hogy jelenleg hol van, senki sem tudja.

Ez egy 88,9 karátos drágakő. Arról híres, hogy ez volt az első drága kincs, amelynek nevet adtak, miután több, mint négyszáz éve Indiában megtalálták. Lapjain perzsa nyelvű feliratokat találtak, melyek Ahmed Nagar királyról és a Tadzs Mahal építtetőjétől, Dzsahán sahtól származtak. A sahot fia, Aurangeb fosztotta meg trónjától. Az ifjú pedig éppúgy szerette az ékszereket, mint az apja. Születésnapja előtt minden évben eladta legszebb drágaköveit, hogy az ünnepnapon kamatostól visszakapja azokat: alattvalói minden évben annyi ajándékkal halmozták el, amennyi az uralkodó testsúlya volt. Hét szépséges trónja közül kiemelkedett a Sah gyémánttal díszített Pávatrónus. 1739-ben Nadír perzsa sah kifosztotta Delhit és megszerezte a követ, melyre egy harmadik feliratot is vésetett. Az ékszer 1829-ig Teheránban maradt: ekkor - az 1825-ös dekabrista felkelés utóhatásaként - megölték az ottani orosz nagykövetet. I. Miklós cár válaszul háborúra készülődött Perzsia ellen, a Sah gyémánt láttán azonban könnyen és örömmel kiengesztelődött. Ő sem volt megvesztegethetetlen tehát...